Marokkói csirkés kuszkusz - Rachel Allentől

Elérkezett a Szakácsmustra nevű játék újabb fordulója, nagyon vártam már ☺. Ez esetben Dina, a 4. forduló házigazdája Rachel Allent választotta, akit igazából nem nagyon ismertem. Keresgéltem hát és láttam, hogy roppant egyszerű, gyorsan elkészíthető és ízletes ételei vannak.

Egy marokkói ihletésű ételt választottam, melyen – egy egészen kicsit – azért alakítottam.

Nem kóstoltam még ezt az édes-sós-húsos-fahéjas-gyümölcsös ízvilágot, de láttam, olvastam sokszor. Ez az egyszerűsített változat kedvet csinált hozzá. Amiért alakítottam rajta, az az volt, hogy a harissza nagyon hozzá tartozik az észak-afrikai konyhához. A csípőset eleve szeretem, így ez adta  is magát. A csirke combját alkalmasabbnak érzem ilyen ételbe, mint a mellét, mert szaftosabb. A mazsola pedig még ráerősített az édes, a kardamom pedig az „arabos” ízekre.

Hozzávalók:

1 egész csirkecomb kicsontozva és kockákra vágva

1 csésze – 2,5 dl – kuszkusz

7-8 dl csirke alaplé (kockából, ha más nincs)

1 rúd fahéj

1 evőkanál méz

kardamom

1 teáskanál harissza paszta

vöröshagymakrém

1 gerezd fokhagyma

1 marék mazsola

só

petrezselyem a díszítéshez, ha éppen van otthon

A csirkecombot falatnyi kockákra vágtam. Serpenyőbe egy kevés olivaolajra nyomtam 1 teáskanálnyi vöröshagymakrémet, rászeleteltem a gerezd fokhagymát és beletettem a harissza pasztát is. Kellemesen csípős lett, sóztam, árkevertem és ment bele a csirkehús. Kevergetve pirítottam, hogy a pórusok bezáródjanak, majd párolni kezdtem egy kevés csirke alaplével és a mézzel felöntve. Beletettem a fahéjrudat és a mozsárban összetört kardamomot és fedő alatt hagytam puhulni.

Amikor a csirke már majdnem jó volt, beleszórtam a mazsolát és „zsírjára” (olajára ☺) sütöttem az egészet.

Beleszórtam a kuszkuszt és kétszeres mennyiségű – ez esetben fél liter – forró alaplével felöntöttem. Elkevertem és amikor felforrt, el is zártam a gázt alatta.

Fedő alatt 10 percig hagytam állni, addigra a kuszkusz felszívta az alaplevet és tökéletesre puhult.

Óvatosan, villával átfésültem, lazítottam és máris tálaltam – magamnak.

Mivel rohammal bevettem a konyhát, és a fahéjas csirke gondolata és illata nem igazán nyerte el az én drága Párom tetszését, így mára neki a "pandázás" jutott. Ez persze nem baj, velem is elő szokott fordulni, igazából nem mindig van meg a kedv, az ihlet és az idő a főzéshez. Olyankor jól jön a széles választék és a házhoz érkező ebéd.

Nekem viszont másnapra is kijut ebből a különleges finomságból, amit cseppet sem bánok, sőt ☺ Aztán legközelebb meg, lehet, hogy fordul a kocka.