Egy jól megsütött rostélyos önmagában is kiváló. Egy különlegesebb körettel azonban még jobbá tehetjük. Ez az összeállítás egy angol klasszikus, náluk a karácsony elmaradhatatlan kelléke. Az biztos, hogy a gesztenye miatt inkább télen kedveljük mi is. Ketten dolgoztunk most is... ketten is írtunk 😊
1 szelet 2,5 – 3 cm vastag marha rostélyos
½ kg kelbimbó
1 zacskó főtt gesztenye (125 gramm)
5 dkg kolozsvári szalonna
kevés vaj
Worchester és mustár a tálaláshoz
A Ház Ura rostélyosa:
"A Fény utcai piac egyik hentesénél bele futottam két igen szépen szelt,
2,5-3 cm-es rostélyos szeletbe, melyet bűn lett volna otthagyni, így
„meghívtam” őket J
Mivel szépen voltak adjusztálva azzal nem kellett foglalkoznom csak a
viszonylag szokásos borsos, mustáros, olajos pácba kellett beletennem 4 napra a
hűtő 0 fokos fiókjába és ma reggel már elő is vehettem a kis drágát. A
felesleges olajtól lecsepegtettem, finoman sóztam, majd nagyon forró
serpenyőben – percenként forgatva – oldalanként összesen 3-3 percig sütöttem
majd betettem a 180 fokra előmelegített sütőbe és még meghúzattam 8 percig majd
rácson pihentettem egy keveset."
A körettel én foglalkoztam, bár a kolozsvári szalonnak szakszerű
lepirítását is inkább a szakemberre bíztam ☺ Eszerint először egy kevés vízzel
fedő alatt felpuhította az apró kockákra vágott húsos szalonnát, utána amikor
az elpárolgott, akkor már szépen lepirult, anélkül hogy kiszáradt és
megkeményedett volna. Ez a metódus egyébként egybecseng egyik nagy kedvencünk,
Raymond Blanc módszerével, akitől ehhez a körethez „segítséget kértem”. A
kelbimbókat (fagyasztottat használtam) felengedés után mikróban 3 percig
pároltam. Kettévágtam őket és
konyharuhára tettem a vágott felülettel lefele, hogy minél jobban megszáradjon.
Ez fontos, mert akkor tud majd szépen megpirulni.
Egy serpenyőben ezután olivaolaj és vaj keverékét forrósítottam fel,
ebbe szépen egyesével belehelyeztem a félbevágott kelbimbókat és megpirítottam
őket. Ezután ment bele a főtt gesztenye és a pirított szalonna, de már csak
óvatos keverés és forgatás következett. Ez a fajta gesztenye elég kényes és nem
akartam, hogy szétessen. Sót, borsot kapott még a végén egy keveset.
Közben a hús is kipihente magát, lehetett tálalni. Egy kevés Worchester szószt és mustárt is tettem a tányérra. Nagyon finom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése