2014. március 1.

Ossobuco in vino bianco

azaz „lyukas csont” fehér borban.  Egyike azon ételeknek, melyet egy konkrét recept szerint,  Antonio Carluccio A két falánk olasz című szakácskönyvében leírtakat alapul véve készítettem el. Annyit azért csak variáltam rajta, hogy köretként tarhonyát készítettem hozzá, így kapott egy kis fúziós beütést is J


 Hozzávalók (2 adag):

2 db csonttal együtt 3-4 cm vastagra szeletelt borjú (marha) lábszár
1 kis fej vöröshagyma nagyon finomra vágva
2 sárgarépa nagyon apró kockára vágva
3 szál szárzeller nagyon apró kockára vágva
2 db babérlevél
kb. 1 dl száraz fehérbor
marhahúsleves – amennyit felvesz, fokozatosan hozzáadva
2 friss zsályalevél vagy 1 kávéskanálnyi szárított
1 rozmaring ágacska 12-14 cm-es
1 narancs lereszelt héja
fehérbors


A húsokat megszórtam egy kevés liszttel és a fehérborssal és serpenyőben olivaolajon mindkét oldalukat megpirítottam oldalanként néhány perc alatt, majd kitettem őket egy tányérra. Az olajba tettem a vöröshagymát, a sárgarépát, a szárzellert és a babérlevelet, kicsit pirítottam, majd felöntöttem a fehérborral és hagytam el is forrni a bort.
Visszatettem a húsokat, felöntöttem egy kevés marhahús levessel, beletettem a rozmaringot, a zsályát és belereszeltem a narancs héját. Szükség szerint sóztam és fedő elatt elkezdtem puhítani a húst.
A húslevest folyamatosan pótoltam a húsokat pedig időről időre megfordítottam és a zöldségeket a tetejükre halmoztam, hogy könnyebben puhuljanak és ne tudjanak kiszáradni. A leves ugyanis nem lepi el a húst néha locsolgattam is a lével, biztos ami biztos.

Az állat életkorától függően 1,5 – 2 órát kell neki főni, a végére egy sűrű és nagyon tartalmas, ízekben gazdag ragut kapunk.



Eredetileg milánói rizottóval kellene tálalni, de mi a tarhonya mellett döntöttünk, ami elég semleges volt ahhoz, hogy az ossobuco különleges ízét érvényesülni hagyja. 

Egy kevés olivaolajon kissé megpirítottam 1 bögre tarhonyát majd felöntöttem 2 bögre folyadékkal - ennek egy része a megmaradt húsleves volt. Sóztam és fedő alatt lassú tűzön addig főztem, amíg fel nem szívta a folyadékot. Így olaszosan "fogkemény" lett.


2 megjegyzés:

  1. Erdekes a narancshej, parom citromhejat hasznal, azt mondja, azt hasznalnak Milanoban. De biztos vagyok benne, hogy nagyon nagyon finom lett! Ugyes vagy!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Kriszti, citromhéjjal is jó lehet, azt is meg fogom próbálni :)

      Törlés