Kovászos uborka

Amióta blogot írok, nem,készült de ez a nyár már nem múlhat el nélküle. Kisebb adagot egyszerre, hogy frissen ropogósan el is fogyjon és akkor jöhet a következő adag. Kenyérrel vagy krumplival, az eredmény ugyanaz lesz, ez most a kenyeres változat, ez hamarabb megérik.  Pontosan 1 hete készült, ma már az utolsó daraboknál tartunk .

Hozzávalók:

1,5 kg kisebb méretű uborka

1 nagy csokor kapor szárral virággal együtt

tarka bors

rózsabors

koriandermag

mustármag

4 – 5 gerezd fokhagyma

1 szelet szikkadt kovászos kenyér

3 liter meleg víz

4 evőkanál durva szemű nem jódos só (100 - 110 gramm)

Az uborkákat alaposan megmostam, végüket levágtam és hosszában először egyik oldalról vágtam be úgy hogy 1 cm a végén egyben maradjon. A másik végénél ugyanígy, csak 90 fokkal elforgatva. Nagymamámtól tanultam ezt, egyben maradnak az uborkák, de jobban átjárja a lé és egyszerűbb tálalni is, amikor már esszük.

Az üveg aljára tettem a kapor egyik felét, a megpucolt fokhagyma gerezdeket és a magokat, majd rá szorosan az uborkákat. Egy lábasban oldódásig kevertem a sót a meleg vízben, majd ezt öntöttem az uborkákra. Jött a kapor másik fele, végül a kb. ujjnyi vastag kenyér szelet. A levet 5-10 perc után kipótoltam, hogy a kenyeret is ellepje. Tányérral letakartam éa a balkonra tettem.

Másnap reggel a nap még melegített rajta, estére már illatozott, a jól ismert és nagyon kellemes illatot árasztotta. Még fehéres volt belül, de tovább már nem mertem hagyni, nehogy túlérjen. Így lett jó, másnapra a hűtőben befejeződött a folyamat.

Az uborkákat kivettem, áttettem egy másik üvegbe jó szorosan egymásra és felöntöttem az átszűrt lével. Jó hidegen, magában is, sőt, a levét is.... isteni finom. Rántottával, zsíros kenyérrel, paprikás krumplival... mert sokszor a legegyszerűbb dolgok a legjobbak.