Eredetileg nem is karácsonyi... a
nagymamám régi receptje. Utoljára – le sem merem írni – vagy 35 éve ehettem ...
amióta ő elment, talán nem is sütöttünk ilyet – én biztosan nem. Arra
emlékszem, hogy a közepéből kiszúrt kicsi korongokat nem gyúrta vissza, hanem
egy részét kisütötte nekünk.... azok voltak a kedvenceink.
Most karácsony alkalmából kicsit
feldíszítve végre megsütöttem. Már a nyers tészta citromos – diós illata is
csábító volt, hát még a végeredmény ☺
Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
25 dkg kristálycukor
25 dkg Rama margarin vagy vaj, vagy kb.
20 dkg zsír
1 tojás sárgája
1 csapott mokkáskanál só
1 citrom leve és lereszelt héja
5 dkg darált dió
baracklekvár a töltéshez – a házi az igazi ☺
fehér és tejcsoki a bevonathoz
szórócukor, csillagocska, virágszirom és hasonlók a díszítéshez
A készítés sorrendje nem a megszokott,
ahogy elnézegettem a klasszikus linzertészta recepteket. Először a tojás
sárgáját kevertem ki alaposan a cukorral és arra öntöttem rá a citromlevet.
Folyamatos keverés mellett beledolgoztam (dolgoztattam a géppel ☺) a margarint is és addig vertem a
leggyorsabb fokozaton, amíg szép sima egységes, habos nem lett.
A lisztbe belekevertem a sót, a
reszelt citromhéjat és fokozatosan a keverékhez adtam, ekkor már a gép dagasztó
szárát használtam. Végül a dióbelet is belekevertem és jól összedolgoztam.
A tészta puha ilyenkor, nem is
kicsit, de szépen összeáll. 1 éjszakára betettem a hűtőbe, ez fontos.
Másnapra gyúrható és nyújtható
lett az állaga, de célszerű mindig csak annyit elővenni a hűtőből, amivel éppen
dolgozunk.
4,5 mm-esre kinyújtottam - kicsit
kell lisztezni – és a különböző formákkal párosával kiszúrtam (1 teli és 1
lyukas forma lesz 1 pár).
Előmelegített 160ºC-os sütőben alsó-felső állásban 12
– 15 perc alatt világosra sütöttem. Puhának tűnik, de így lesz jó, amikor
kihűl, meg fog keményedni. Pirosra sütni nem szabad.
Amikor teljesen kihűlt, mehet
bele a töltelék. Mivel picikék a tészták, krémkinyomóba töltöttem a lekvárt,
így nagyon precízen tudtam adagolni. Annyi lekvár kell bele, hogy a lyukon
kiemelkedjen, de oldalt ne folyjon ki.
Az összeragasztott ischlereket
jól záródó dobozba tettem és másnap már lehet díszíteni. Most csak kentem az
olvasztott csokival, de lehet teljesen nyakon önteni is.
De egyszerűen porcukorral megszórva is nagyon finom.
De egyszerűen porcukorral megszórva is nagyon finom.
Gyönyörűek lettek! A nagymamák receptjeit én is nagy becsben tartom! :)
VálaszTörlésKöszönöm :) Az biztos, hogy régen nagyon tudtak valamit, amire érdemes vigyázni és továbbvinni.
TörlésÓ, a nagyireceptek! Bizony, nagyon kell rájuk vigyázni. :) Tüneményes sütemények lettek! ♥
VálaszTörlés...azon nevetek most épp, hogy mikor megláttam az első fotót, az jutott eszembe, milyen jópofa lehet kisütni a kis középső formákat. ...és tessék most olvasom, hogy azok voltak a kedvencek. :D
Igen, igaz azok csak korongok voltak, kis pénzecskék, de nagyon jó volt frissiben elropogtatni őket :)
TörlésAz biztos hogy engem is csábítana... nem csak az illata! :))
VálaszTörlésKöszönöm és nagyon boldog karácsonyt kívánok :)
Törlés