Ilyen egyszerű dolgok esetében mindig elgondolkodom, ugyan
megér-e ez egy blogbejegyzést ? Végül mindig arra jutok hogy igen ☺ Azért, mert így nem feledkezem meg
róla, itt van szem előtt és a sok, új kedvenc sem fogja a fiók mélyére
száműzni. Most, a téli vitaminszűkös időkben különösen kedvelem, mert friss,
mégsem „vendégriasztó”. Az almaecet teljesen megszelídíti. A levendula pedig...
valami különös szimbiózisban létezik a lilahagymával. Talán mert mindkettő lila
☺
lilahagyma (ropogós, húsos fajta)
levendulás almaecet (persze a sima almaecet vagy más ecet is jó)
cukor
só
kevés víz
szumák fűszer
Az almaecetet azért részesítem előnyben, mert a többi ecettel
ellentétben lúgos kémhatású. Ergo nem fog gyomorégést okozni. Ráadásul finom
is, szelídebb. A levendulás változat saját gyártmány, itt olvasható hogyan
készült.
A lilahagymát felszeleteltem, megszórtam a szumákkal, majd beletettem a
csatos üvegbe. Elkészítettem a páclét, ami gyakorlatilag egy klasszikus saláta
lé. Jól elkevertem, majd ráöntöttem a hagymára. Arányokat nem írok, ez abszolút
egyéni ízlés kérdése hogy a sós-édes-savanyú mely kombinációját szeretjük. De
az fontos, hogy intenzív legyen.
Már 1-2 óra múlva is fogyasztható és eláll legalább 1 hátig a hűtőben
(tovább is talán, azt még nem érte meg egyszer sem). Pár nap múlva egyszínű
lila lesz a hagyma..... ropogós marad és bátran mehetünk emberek közé, miután
jóllaktunk belőle ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése