Csokornyakkendő vagy hamis kőttes

Az igazi vízenkőtt, vagy „vízen kullogó” egyszerűsített változatáról van szó. Igaz, éppen a lényege van megspórolva, amit a régi időkben szükségből tettek meg. Zsíros konyharuhába csomagolva engedték le a tésztát a kútba és az ott megkelt, feljött a felszínre és a vízen kullogott.

Ennek az egyszerű változatnak is a jó, tejfölös élesztős tészta az alapja, amit aztán -  akár fahéjas, kakaós – kristálycukorba forgatva sütünk meg. Ez a ráolvadt-karamellizálódott cukor adja a különlegességét.

Hozzávalók:

50 dkg liszt fele-fele arányban rétes- és finomliszt

8-10 dkg margarin vagy 5-6 dkg zsír

2 dl tejföl (20%-os)

2 tojás

2 dkg élesztő

só

½ dl tej az élesztőhöz

10-15 dkg kristálycukor (lehet keverve nádcukor, barnacukor stb.)

Az élesztőt pici cukorral felfuttattam a tejben. A liszteket a sóval elkevertem, beletettem a zsiradékot és alapos átkeverés után a kicsit felvert tojásokat. A dagasztó karral folyamatosan dagasztottam,  majd a felfutott élesztőt és a tejfölt is hozzátettem. Lényeges, hogy minden hozzávaló szobahőmérsékletű legyen.

Addig dagasztottam, amíg el nem vált az edény falától, majd hagytam egy fél órát kelni.

Ujjnyi vastagra nyújtottam, megszórtam egy-két kanálnyi cukorral, majd félbe hajtottam. Újra nyújtás, szórás, majd megint hajtás. Néhányszor ismételtem, ezt, végül a felületre kristálycukrot szórtam és azon nyújtottam ki a tésztát ujjnyi vastagra. A tetejét is megszórtam a cukorral, belelapogattam és kb. 2x10 cm-es hasábokra vágtam.

Sütőpapírral bélet tepsibe tettem a hasábokat, de előtte csavartam egyet rajtuk. Ahol kevésnek találtam a cukrot, oda szórtam még egy keveset.

180ºC fokra légkeveréssel előmelegített sütőbe tettem és 30 percre állítottam. Ennyi idő alatt meg is sült, de adtam neki még 5-10 percet, hogy minél jobban rásüljön a cukor.

A végeredmény egy kívül ropogós, belül puha finomság lett. Az élvezet igény szerint fokozható még lekvárral, valamilyen sodóval, de egy pohár tejjel is.