érdekes véletlen és szomorú
aktualitás. Az egyik nagy kedvencem, Antonio Carluccio receptje alapján, talán
2 hete készült. Aztán jött a hír, hogy elment... az örök vargányamezőkre.
Ritkán főzök kottából, itt is volt változtatás, de az alap az volt, ahogyan ő
készítette. Csónakban a tengeren.... friss kagylóból..... ahogy az az igazi
lenne.
Hozzávalók:
25 dkg durum spaghetti
30 dkg előfőzött kékkagyló hús
fokhagyma
só
frissen őrölt feketebors
illatos fehérbor
petrezselyem
chilis olivaolaj
A tésztát sós vízben al dentére
főztem, közben serpenyőben olivaolajon
megfuttattam 1 nagy gerezd vékonyra szeletelt fokhagymát. A kagylót csak át
kellett melegíteni, ezért az beleforgattam az olajba és fel is öntöttem a
fehérborral. Fűszereztem, egyet rottyant és el is zártam. További főzést már
nem, de egy kevés keményítős tésztavizet még igényelt, ezért azzal még
átforraltam néhány percig. Végül a durvára aprított petrezselyemmel is
megszórtam.
A tésztát leszűrtem, olivaolajjal meglocsoltam, tányérba tettem, végül a tetejére halmoztam a kagylós ragut. Az enyémet még egy kevés chilis olivaolajjal is meglocsoltam.
A tésztát leszűrtem, olivaolajjal meglocsoltam, tányérba tettem, végül a tetejére halmoztam a kagylós ragut. Az enyémet még egy kevés chilis olivaolajjal is meglocsoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése