Ünnepi torta készült, születésnapra, a recept
pedig a dr. Oetker féle „Bécsi sütemények” könyvben leírt változat. Jobbnak
láttam nem keresgélni további recepteket, mert garantáltan nincs két egyforma,
amit egy ilyen emblematikus desszert esetén nem is igazán értek.
A könyvben lévő mennyiséget feleztem,
nagyobb formához értelem szerűen arányosan több kell mindenből.
Hozzávalók 18-20 cm-es tortaformához:
75 gramm étcsokoládé (70%-os a legjobb)
2 egész tojás + 1 fehérje
80 gramm vaj
80 gramm kristálycukor
1 cs. vaniliás cukor
50 gramm finom szemcsés zsemlemorzsa (nálunk sk. készült)
csipet só
A töltelékhez 100 gramm sárgabarack lekvár (házinál nincs jobb)
1 löttyintésnyi jóféle barackpálinka
A mázhoz 100 gramm étcsokoládé (szintén 70%-os)
30 gramm kristálycukor
3,5 evőkanál víz
A tortaformát kibéleltem sütőpapírral, a sütőt pedig bekapcsoltam
légkeverésre 170ºC-ra. Egy fazékban
vizet forraltam, melyre hőálló üvegtálat tettem és beletettem a darabokra
tördelt csokoládét, hogy szép lassan felolvadjon.
A vajat a cukrokkal jól kihabosítottam. A 2 tojás sárgáját egyenként
hozzátettem és azokkal is habosra kevertem. A csokoládét egy kicsit kihűtöttem,
majd a keverékbe öntöttem, ezután beleszórtam a zsemlemorzsát is és tovább
kevertem.
A 3 tojásfehérjét a sóval kemény habbá vertem, ezután óvatosan egy
fémkanállal a masszába forgattam. Az egészet beöntöttem a formába és betettem a
sütőbe.
Egy jó 10 percig hagytam a hőfokot, utána visszább vettem 150ºC –ra és
tovább sütöttem még 25-30 percig. Az első félidőben nem szabad kinyitni a
sütőt, utána viszont figyelni kell már és húsvillával ellenőrizni, megsült-e.
Az sem jó, ha nagyon kiszárad.
Az idő leteltével kivettem a tésztát, azonnal rácsra borítottam és
óvatosan lehúztam az aljáról a sütőpapírt. Amikor kihűlt, vízszintesen
kettévágtam.
A lekvárt elkevertem a pálinkával (ha túl sűrű, akkor egy csepp vízzel
még lehet hígítani) és mikróban megmelegítettem. A meleg lekvárral megkentem az
alsó tortalapot, majd rátettem a felsőt és azt is megkentem, az oldalakat is
alaposan körben.
Amíg a lekvár beszívódott, elkészítettem a mázt: egy kis nyeles edénybe
kimértem a vizet és a cukrot, felforraltam és addig kevertem, amíg a cukor fel
nem olvadt. Ezután beletettem a darabokra tördelt csokit (igen, a vízbe!!!!
hihetetlennek hangzik, de működik) és folyamatos keverés mellett nagyon kicsi
lángon felolvasztottam. Az eredmény egy nagyon szépen terülő tökéletesen síma
csokimáz lett (amilyet mellesleg ezelőtt még sosem sikerült csinálnom).
Ráöntöttem a tortára és rögtön elterítettem egy hablapáttal úgy, hogy a torta
oldalán is lefolyjon. Mivel a tetejét esélyem sem volt tükörsímára egyengetni
(gyakorlat hiányában) ezért inkább jól összeborzoltam.
Hűvösre tettem a tortát és vártam.... gyönyörűen megdermedt a máz.
Hűvösre tettem a tortát és vártam.... gyönyörűen megdermedt a máz.
Csoda finom lett az egész, nem olyan nehéz ügy ez, mint ahogy az ember
gondolja, érdemes megpróbálni. Ráadásul egy saját kezűleg készített ajándék a
maga tökéletlenségével mindennél többet ér.
Imádom ezt a fajta tortát, a tied finomnak néz ki
VálaszTörlésKöszi :) Nem csak kinéz, finom is tényleg. Jó a recept, beletrafáltam.
VálaszTörlésJó ideje készülök már én is megsütni, de mint írtad ahány helyen nézem annyiféle receptet találok. A Tied nagyon guszta, és én megbízom az ízlésedben, így el is mentem a receptet. Boldog születésnapot kívánok az ünnepeltnek.
VálaszTörlés:) köszönöm és örülök neki. Bátran ajánlom, mert ez olyan, amilyennek lennie kell. Az a poén, hogy a legrosszabb Sacher tortát pont Salzburgban ettem :) Száraz volt mint a törek.... jájjj. Ez a változat viszont tökéletes.
Törlés