Diós csirkemell hajdinával Blogkóstolóra

Néhány kihagyott forduló után ismét neveztem a Blogkóstoló nevű játékba. A 26. forduló házigazdája Lívia (Simone gasztroságai) M Márti blogját, a Legyünk egészségesek-et sorsolta nekem, ahonnan egy diós mártással kombinált sült csirke receptet választottam. Az eredeti recept itt található az én verzióm pedig ilyen lett:

Hozzávalók:

1 fél csirkemell

citromhéj, citromlé, olivaolaj, feketebors a pácoláshoz

2 maréknyi dió durvára darálva vagy csak összetörve

1 kiskanál vöröshagyma krém

1 gerezd fokhagyma

szerecsendió

morzsolt zsálya

petrezselyem zöld

snidling

3-4 evőkanál tejföl vagy sűrű joghurt

1 teáskanál liszt vagy kukorica keményítő

só

frissen őrölt fekete bors

1 pohár hajdina

Úgy gondoltam, az itthon lévő csirkemell pont ugyanúgy alkalmas lesz az étel elkészítésére, mint az eredeti receptben szereplő csirkecomb. Feldaraboltam tenyérnyi darabokra és a páchoz használt összetevőkkel jól bedörzsöltem már reggel. Sót azonban csak a sütés előtt szórtam rá.

Olivaolaj és vaj keverékén hirtelen megsütöttem mindkét oldalukat, majd kivettem a húst és félretettem. A vöröshagyma krémet és a vékonyra szeletelt fokhagymát a visszamaradt zsiradékra dobtam, elkevertem, majd beleszórtam a diót, a szerecsendiót és egy kevés zsályát. Sóval, borssal ízesítettem, egy kevés vizet is adtam hozzá és amikor felforrt, visszatettem bele a csirkemell darabokat. Fedő alatt összepároltam, a csirkemellnek kellett azért kb. 10 perc, hogy átpuhuljon.

Közben a kukorica keményítőből és a joghurtból megcsináltam a habarást. Ezt a mártásba kevertem, felforraltam, végül rászórtam a fagyasztva szárított snidlingből és petrezselyem zöldből egy keveset. Elzártam a gázt alatta és rátettem a fedőt.

Az ilyen jellegű szaftos ételekhez az eredetileg készített krumplipüré helyett inkább hajdinát készítettem. Ugyanúgy, mint a rizst, forró olivaolajon átforgattam majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem. Sóztam, lefedtem és 15-20 perc alatt készre főztem. Ekkorra elfőtt a víz alóla és fedő alatt még pihent. Villával összekócolva lehetett tálalni.

Nekem nagyon bejött a dió ilyen formán, fontosnak tartottam azonban az egészet egységessé tenni. Vagyis a húst visszatenni a mártásba és úgy készre főzni. Így és a néhány kiegészítő ízesítővel nagyon finom lett.