egy kicsit olyan ez is, mint a
lecsó: mindenkinek megvan a tuti receptje ☺ Ez is egy olyan, ráadásul egyesek számára talán szentségtörően, még
galuska is került bele. Vajas. Mert nálunk így szerettük mindig. Még vannak
régi krumplik, most kell enni, mert ez
is abból az igazi.
3-4 db öreg krumpli
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
½ szál parasztkolbász felkarikázva
hegyes erős paprika vagy chilipehely
1 evőkanál sűrített paradicsom
pirospaprika bőségesen
só
frissen őrölt fekete bors
kevés disznózsír
snidling vagy zöldhagyma zöldje
1 tojás
1 teáskanálnyi vaj
só
liszt annyi, hogy viszonylag kemény galuskatészta legyen (kb. 8-10 dkg
lehetett)
A felkarikázott kolbászt egy lábasba tettem egy kevés zsírral együtt és
csak addig pirítottam, amíg kiengedte a zsírját, ezután kiszedtem és
félretettem. Nem akartam szétfőzni ugyanis.
A zsiradékra ment a finomra vágott vöröshagyma és a vékonyra szeletelt
fokhagyma, kicsit dinszteltem, majd félrehúztam és hozzáadtam a sűrített
paradicsomot és a pirospaprikát. Beletettem a hasábokra vágott krumplit, az
erős paprika darabot és felöntöttem vízzel, kicsit bővebb lére hagyva. Sóval,
borssal fűszereztem és fedő alatt puhítottam.
Ameddig főtt a krumpli elkészítettem a vajas galuskát: a felvert tojást
sóztam, beletettem a darabka vajat és villával összedolgoztam, majd adtam hozzá
fokozatosan a lisztet. Amikor összeállt, félretettem
Mielőtt a krumpli teljesen megfőtt kiskanállal beleszaggattam a galuskát,
olyan hosszúkás lapos formákat próbáltam csinálni. Ekkor tettem vissza bele a
félretett kolbász karikákat is. Még pár perc és készen is volt.
A fedő alatt még pihent egy keveset, majd tálaltam. A tetejére szórtam a
friss zöldeket.
Egyszerű, de nagyszerű étel, mellé egy jó kis uborkasaláta azért ne
maradjon el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése