Sertés csülök Jóember módra

Nomen est omen... ☺ vagyis ismét közösen alkottunk és az elnevezésből az is kiderül, ki vitte a prímet és kinek jutott mára a kukta kifejezetten élvezetes szerepe. Az alapötlet a „csülök Pékné módra” de ezt is – mint a legtöbb ételt – kicsit saját képünkre formáltuk.

Hozzávalók:

1 nyers sertés hátsó csülök (kicsontozva lesz majd rá szükség)

3-4 fej vöröshagyma

1 kg burgonya felszeletelve

6-8 gerezd fokhagyma

15-20 szem szines egész bors

4 babérlevél

2 rozmaring ágacska

őrölt kömény

1 zöldpaprika

pár szem koktél paradicsom

sertészsír

zsű (ha van valami előző hús sütéséből megmaradt szaftunk)

barna sör a kenegetéshez (a többit megihatjuk)

só

saláták a tálaláshoz

A csülköt (a csonttal együtt, ha nem csontoztattuk ki előre a hentessel) még az előző nap sós vízben előfőztünk a forrástól számítva kb. 1 órát 1 egész vöröshagymával, fokhagymával, 15-20 db szemes borssal majd a lében hagytuk kihűlni. A csülök leve igazi, ízekkel teli alaplé, ami ment a fagyasztóba.

Másnap a jól kizsírozott tepsibe félig egymásra lapolva először egy sor fél centi vastagra vágott nyers krumplit tettünk, erre szórtunk kb. 3 fej 1 mm vékonyra szelt hagyma karikát, egy nagyobb fej gerezdekre bontott és vékonyra szeletelt fokhagymát, egy felkarikázott zöldpaprikát, 3-4 felezett koktélparadicsomot, 2 kis ág rozmaringot, a babérleveleket és végül a sózott, kevés őrölt köménnyel meghintett kicsontozott csülköt bőrével felfelé.

Egy deci víz bőven elég alá, de ha van kéznél sült hús szaftunk (nekünk most volt), azt feltétlenül adjuk hozzá.

A tepsit ezután alufóliával letakartuk és ment a 150ºC fokra beállított sütőbe egy jó órára. A gondos fóliázás ellenére hamarosan igen csábító illatok kezdtek a sütő körül lengedezni. A fólia eltávolítása után még egy bő fél óra kellett neki de már kb. 220ºC fokon, időnként barna sörrel kenegetve a húst.

Valamit nagyon tudott az a Pékné, aki anno kitalálta ezt az ételt. Nem mondanám egy nyári fitnesz eledelnek, de hát egye fene, időnként ilyesmire éhezünk ki és akkor nincs miért megtagadni magunktól.