A mi lekvárunk ☺ Ez a legjobb és a lényeg benne.
Hogy olyan, mint sehol máshol, csak gyerekkorban volt... amikor hatalmas szelet
vajas kenyérre kentük... frissiben... persze, ha sikerült, mert többnyire a
kamra mélyére került a lekvár későbbi felhasználás céljából.
Rengeteg recept és leírás
variálja ezt a néhány hozzávalót különböző arányban és módokon. Nem is azért
írom meg, hogy újat próbáljak mondani, hanem hogy megmaradjon nekünk, ott
legyen a többi recept között és még véletlenül se legyen elfejetve.
Hozzávalók
szűk 6 kg kajszibarack
(kimagozott súly!)
kb. 3,80 kg kristálycukor
3 csapott teáskanál citromsav
levendulavirág próbaképpen
Ebből a mennyiségből 8 db 7 dl-es
üveggel lett. Ami kimaradt, abba ment a levendula és további 2 db 3 dl-es üveg
telt meg vele. Éppen csak egy kevés maradt a kóstoláshoz, így a nagy karéj
kenyérrel történő befalás még várat magára ☺
Ez a fajta lekvár annyira speciális helyet foglal el a szívünkben, hogy itt nincs helye semmi más szempontnak, csak annak, hogy finom legyen. Olyan igazi... "A" lekvár. Ezért annyi cukor megy bele, amitől pont jó lesz és a citromsav is fontos az ízek egyensúlya, valamint a barack karakterének kiemelése miatt. A lekvár szép színének megőrzése szintén nem elhanyagolható szempont.
Az üvegeket még előző nap alaposan kimostam, a tetőket pedig forró vízben
kifőztem.
Húsdarálón ledaráltuk a barackot
egyenesen bele a nagy fazékba. Közben már szórtam a cukrot is bele és a
citromsavat is.
Folyamatosan kevergetve főztem, a
forrástól számítva olyan 40 – 50 percig. Közben kóstolni kell, mert nálunk
nincs meg még a rutin, a cukrot pl. menet közben még pótolni kellett.
A fakanálról kistányérra
cseppentve figyeltük, mikor kezd „húzósodni”, vagyis a csepp egyben maradni.
Amikor ez megtörtént, akkor adagoltuk is az üvegekbe azon melegében.
Amikor a 8 üveg megtelt, a fazékban lévő lekvárhoz az ujjam közé csippentett mennyiségű szárított és mozsárban kicsit megzúzott levendulavirágot adtam és újra felforraltam. Ezután ment ez is a kisebb üvegekbe.
A forrón lezárt üvegeket a már
előkészített, takaróval és újságpapírral kibélelt műanyag ládába állítottuk,
jól betakartuk és másfél napig hozzá se nyúltunk.
Ezután már csak cimkézni kellett
az üvegeket és készülni az első igazi kóstolásra, ami fánksütés formájában fog
hamarosan bekövetkezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése