2014. december 21.

Karácsonyi mini ischler

Eredetileg nem is karácsonyi... a nagymamám régi receptje. Utoljára – le sem merem írni – vagy 35 éve ehettem ... amióta ő elment, talán nem is sütöttünk ilyet – én biztosan nem. Arra emlékszem, hogy a közepéből kiszúrt kicsi korongokat nem gyúrta vissza, hanem egy részét kisütötte nekünk.... azok voltak a kedvenceink.



Most karácsony alkalmából kicsit feldíszítve végre megsütöttem. Már a nyers tészta citromos – diós illata is csábító volt, hát még a végeredmény ☺

Hozzávalók:

50 dkg finomliszt
25 dkg kristálycukor
25 dkg Rama margarin vagy vaj,  vagy kb. 20 dkg zsír
1 tojás sárgája
1 csapott mokkáskanál só
1 citrom leve és lereszelt héja
5 dkg darált dió

baracklekvár a töltéshez – a házi az igazi ☺
fehér és tejcsoki a bevonathoz
szórócukor, csillagocska, virágszirom és hasonlók a díszítéshez

A készítés sorrendje nem a megszokott, ahogy elnézegettem a klasszikus linzertészta recepteket. Először a tojás sárgáját kevertem ki alaposan a cukorral és arra öntöttem rá a citromlevet. Folyamatos keverés mellett beledolgoztam (dolgoztattam a géppel ☺) a margarint is és addig vertem a leggyorsabb fokozaton, amíg szép sima egységes, habos nem lett.

A lisztbe belekevertem a sót, a reszelt citromhéjat és fokozatosan a keverékhez adtam, ekkor már a gép dagasztó szárát használtam. Végül a dióbelet is belekevertem és jól összedolgoztam.


A tészta puha ilyenkor, nem is kicsit, de szépen összeáll. 1 éjszakára betettem a hűtőbe, ez fontos.
Másnapra gyúrható és nyújtható lett az állaga, de célszerű mindig csak annyit elővenni a hűtőből, amivel éppen dolgozunk.
4,5 mm-esre kinyújtottam - kicsit kell lisztezni – és a különböző formákkal párosával kiszúrtam (1 teli és 1 lyukas forma lesz 1 pár).

Előmelegített 160ºC-os sütőben alsó-felső állásban 12 – 15 perc alatt világosra sütöttem. Puhának tűnik, de így lesz jó, amikor kihűl, meg fog keményedni. Pirosra sütni nem szabad.


Amikor teljesen kihűlt, mehet bele a töltelék. Mivel picikék a tészták, krémkinyomóba töltöttem a lekvárt, így nagyon precízen tudtam adagolni. Annyi lekvár kell bele, hogy a lyukon kiemelkedjen, de oldalt ne folyjon ki.


Az összeragasztott ischlereket jól záródó dobozba tettem és másnap már lehet díszíteni. Most csak kentem az olvasztott csokival, de lehet teljesen nyakon önteni is.
De egyszerűen porcukorral megszórva is nagyon finom.


6 megjegyzés:

  1. Gyönyörűek lettek! A nagymamák receptjeit én is nagy becsben tartom! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Az biztos, hogy régen nagyon tudtak valamit, amire érdemes vigyázni és továbbvinni.

      Törlés
  2. Ó, a nagyireceptek! Bizony, nagyon kell rájuk vigyázni. :) Tüneményes sütemények lettek! ♥
    ...azon nevetek most épp, hogy mikor megláttam az első fotót, az jutott eszembe, milyen jópofa lehet kisütni a kis középső formákat. ...és tessék most olvasom, hogy azok voltak a kedvencek. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igaz azok csak korongok voltak, kis pénzecskék, de nagyon jó volt frissiben elropogtatni őket :)

      Törlés
  3. Az biztos hogy engem is csábítana... nem csak az illata! :))

    VálaszTörlés