Kakaós kelt kuglóf - Blogkóstoló 20.

A 20. Blogkóstolón Serpenyővirtuóz sorsolt és egy olyan kedves blogger társamat kaptam, akinek munkásságát régóta figyelemmel kísérem. Csodás süteményei vannak, sósak, édesek, keltek és krémesek egyaránt. Ő nem más, mint Tortafüggő Marisz. Boldogan vetettem bele magamat a sütiparadicsomba és egy csodás  kelt kuglófot választottam ki. 1 – 2 hónapja lehet, hogy megvettem a kuglófsütő formát és nem volt még felavatva. Ez a kakaós mazsolás kuglóf pont kapóra jött ☺

Hozzávalók:

1,5 dl langyos tej

15 dkg olvasztott vaj

csipet só (csapott teáskanállal mehet)

10 dkg kristálycukor

1 cs Burbon vaniliás cukor

2 tojás

fél – fél  citrom és narancs reszelt héja

kevés sárga vanilia aroma

50 dkg liszt

3 dkg élesztő

Kettéválasztás után az egyik felébe

1 maréknyi gőzölt mazsola

2 evőkanál kakaópor

Gyakorlatilag nem változtattam semmin, a vaniliás cukor és a kétféle citrushéj jött csak hozzá pluszban. A kakaót én is kevés forró vízzel és egy kis kristálycukorral elkeverve adtam a tésztához.

Kelt tésztát eddig többnyire úgy készítettem, hogy langyos tejben felfuttattam az élesztőt, itt azonban nem így kellett eljárni. Először a folyékony hozzávalókat kevertem össze (a felsorolás sorrendjében) a tejbe reszeltem bele a narancs és a citrom héját és a vanilia aromát is hozzáöntöttem. A végén jöttek a száraz hozzávalók, a liszt és a rámorzsolt élesztő.

Géppel alaposan kidolgoztam a tésztát, kettéválasztottam, az egyik felébe beledolgoztam a kakaót és hozzákevertem a mazsolát, majd külön – külön edényben letakarva kelesztettem. Nehezen indult meg, ezért a langyos sütőbe tettem tálastól.

Amikor duplájára keltek, kinyújtottam őket, egymásra tettem és feltekertem. A csíkból kört formáztam, összedolgoztam a végeket és beletettem a kivajazott kuglóf formába. Amíg a sütő melegedett, tovább tudott kelni.

180ºC-on sütöttem, most nem légkavarással és amikor a teteje kezdett pirulni, akkor egy előre formára vágott sütőpapírral letakartam. 45 perc alatt meg is sült szépen.

A formában hagytam hűlni, aztán óvatosan talpra állítottam. Nagyon szép lett, bár ez a fajta „sűrű” tészta nálunk inkább kenyér helyett vékonyra szelve reggelire, vacsorára megy, sem mint desszertként egy ebéd után. Akár a fonott kelt kalács, amit néhány nap után is pirítva tejeskávéval nagyon szeretek.

A saját kalács receptem alapján, az említett klasszikus módon felfuttatva az élesztőt sokkal könnyebb, ritkább szokott lenni a tésztám. Igaz, kicsit mások ott az arányok meg a liszt is kétféle. Hogy ez miért van, nem tudom. Nem tudom, rosszul csináltam-e valamit, vagy ennek így ilyennek kell lennie. Minden esetre azért az utolsó morzsáig elfogyott ☺