Ez azon kevés ételek egyike, amit
szerettem a menzán is és később a munkahelyi üzemi étkezdében is. Hajdani
főnököm mondása jut eszembe mindig: az a titka, hogy mindent ki kell spórolni
belőle ☺ Ugyanis otthon, a
házilag eltett valódi passzírozott paradicsomból sosem sikerült olyanra.
Hozzávalók:
1 kis üveg paradicsom ivólé
1 teáskanál sűrített paradicsom
cukor
só
olivaolaj
kevés granulált fokhagyma
olasz zöldfűszer keverék
(bazsalikom, oregano, rozmaring)
levesgyöngy vagy kruton
Nagyon egyszerű a történet:
olivaolajra öntöttem az ivólét, a sűrített paradicsomot kevés meleg vízzel
elkeverve szintén hozzáöntöttem. Megfűszereztem, kóstolgattam, amíg az édes –
savanyú – sós arány megfelelő nem lett. Kiforraltam jól, negyed órán keresztül
fedő nélkül.
Tálaltam, beleszórtam a
levesgyöngyöt, meglocsoltam olivaolajjal és kapott még egy kevés fagyasztva
szárított bazsalikomot és friss levélkét.
Helye volt már itt a blogon, mint
alap levesnek. Így nem fogok róla megfeledkezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése