Hófehér püspökkenyér

Tojásfehérje mindig marad, a kérdés csak az, eltesszük-e vagy sem. Egy darabig nyilván érdemes gyűjtögetni a fagyasztóban, de előbb vagy utóbb valamilyen felhasználási módot kell kitalálni nekik. Én mindig egyesével fagyasztom le őket, akkor bármihez és bármilyen mennyiségben lehet elővenni.

Hófehér püspökkenyér kerekedett most ki belőle, méghozzá kedves druszám, Gabriella blogján találtam hozzá egy jó kis receptet. Megfeleztem a mennyiségeket és az került bele, ami éppen akadt itthon. Ebből az is következik, hogy ezt a süteményt mindig újként tudjuk elkészíteni, elég ha a belevalókat megváltoztatjuk.

Hozzávalók (20 x 10 cm-es formához):

3 db tojásfehérje

7 dkg porcukor

csipetnyi só

5 dkg finomliszt

1 marék sütésálló étcsoki lencse

1 marék durvára darabolt mandula előzőleg serpenyőben megpirítva

2 evőkanál kandírozott narancshéj

kevés szines tortadara

½ citrom reszelt héja

1 teáskanál citromlé

1 teáskanál narancsvirág víz

néhány csepp vanilia kivonat

A fehérjéket a sóval robotgép habverőjével nagyon gyors fokozaton kemény habbá vertem. A vége felé becsepegtettem a citromlét, kiskanalanként hozzáadtam a porcukrot (folyamatos keverés mellett ! ), a citromhéjat,  majd a legvégén a narancsvirág vizet és a vaniliát. Még egy darabig kevertem, amíg kemény fényes hab nem lett – sőt ez már inkább sűrű krém állagú volt.

A lisztbe beleforgattam a mandulát, csokilencsét és a narancshéjakat a tortadarát és összekevertem. Ezt az egészet óvatosan egy fémkanállal a habba forgattam.

A formát kikentem vajjal, rétesliszttel megszórtam. Ebbe belesimítottam a masszát és előmelegített sütőbe tettem.

180ºC-on alsó-felső állásban 20 perc alatt megsült (tűpróbával ellenőrizzük! ).

Hagytam a formában kihűlni, majd kivettem és a tetejét (ami az alja voltsütéskor) porcukorral meghintettem. Recés késsel tökéletesen szeletelhető, pihe-puha könnyű kis sütemény lett. Érdemes a belevalókat úgy összeválogatni, hogy puha gyümölcs és kemény roppanós állagú mag is legyen benne. Nagyon finom ☺.

Én sem tudtam megállni, hogy ne vágjak le egy szeletet belőle .