Székelykáposzta

ahogy mi szeretjük. Mert szeretjük, nagyon, amúgy férfimunka módra. De ezzel is megvárjuk általában a karácsonyi őrület végét. Ilyenkor januárban megint van esély igazi jó savanyú káposztára, a gyorstalpalós, liszttel felturbózott készlet már eltűnt az árusoktól. 

Hozzávalók:

1 egész hátsó csülök (nyers, nem füstölt!)

kb. 10 dkg. apróra vágott kolozsvári szalonna,

2 kg jó minőségű savanyú káposzta (ha nagyon sós érdemes egy kicsit átöblíteni hideg vízzel legalább a felét!)

3 fej vöröshagyma

5 gerezd fokhagyma

1 evőkanál paradicsom püré

1 púpozott mokkáskanál őrölt koriander  

1 mokkáskanáli őrölt szegfűbors

1 teáskanál fekete bors

1 teáskanál őrölt kömény

1,5 púpozott evőkanál jóféle pirospaprika

só

A csülök húsban hosszában vannak az inak; ezt praktikus kivagdalni, utána a húst hosszában csíkozzuk majd keresztben szeleteljük, így lesz valóban puha. A felkockázott nyers húsra szoktam rászórni és összekeverni a borsot, köményt, koriandert és a szegfűborsot, mert így a hússal együtt tud pirulni és jobban összeállnak az ízek.

Utána már a hagyományos módon készül; az egyik lábasban csinálunk egy jó pörköltet a szokásosnál talán egy kicsit hosszabb lével, a másik lábasban pedig a kissé összevágott savanyú káposztát (rövidebb szállal könnyebb enni!) párolom puhára kevés vízzel.

Amikor mindkettő puha és az ízek is „beálltak” összekeverem és még egy jót rottyantom.

Frissen sem rossz, de ha igazán jót akarunk, akkor tegyük hidegre és másnap ez egész adagot szép lassú tűzön melegítsük fel. Mert a káposzta tényleg felmelegítve a legjobb ☺