Frankfurti leves

Friss kelkáposztából kötelező, persze csak annak, aki szereti. Hogy a nevét honnan kapta, a belevaló frankfurti virsliről vagy magáról Frankfurt városáról, azt nem tudom. De igen régóta jelen van a konyhánkban és alkalmanként nagyon jól tud esni.

Az én verziómba burgonya most nem került és egy kicsivel többféle fűszert tettem bele.

Hozzávalók (2 nagy vagy 3 kisebb adag)

50 dkg friss fiatal kelkáposzta (kb.)

1 kis vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 szál sárgarépa

2 szál angol zeller

1 pár felkarikázott virsli

őrölt kömény

őrölt édeskömény

pirospaprika

füstölt piros paprika (pimento)

chilipehely

frissen őrölt fekete bors

lestyán

só

tejfölös habarás

A káposzta féléket szeretem „leforrázni” (nálunk így mondták a családban). A gyomornak könnyebb, ráadásul ha utána hideg vízbe tesszük, még a színüket is jobban megtartják. Első lépés most is ez volt, a felszeletelt kelkáposztát blansíroztam.

Olajon megfuttattam az apróra vágott hagymát és a vékonyra felszeletelt fokhagymát, majd beleszórtam a kétféle köményt és gyorsan rádobtam a felkarikázott sárgarépát. Átforgattam, felöntöttem egy kevés vízzel és megszórtam a pirospaprikákkal. Fedő alatt pároltam pár percig, majd a felszeletelt angol zellert is beletettem. Tovább pároltam kevés vízzel, végül a kelkáposztát is beletettem és felöntöttem a kívánt mennyiségű folyadékkal. Ekkor az összes többi fűszert is hozzáadtam és készre főztem.

A virsli karikákat a végén tetem bele, mielőtt megkapta a tejfölös habarást. Műbeles virslit vettem most, mert karikázni jobb, szépen megmarad a formája. Főnie már nem kell, csak átmelegednie, utána már csak a kb. 1 teáskanál liszttel és 2 evőkanál tejföllel készült habarás következett. Kiforraltam 3-4 perc alatt és kész is volt.