egy tipikusan a gombhoz a kabátot
történet.... történt ugyanis, hogy begyúrtam anno 1 tojásból egy jó kis
csipetkének valót, aztán mégsem kellett. Ment a fagyasztóba próba szerencse
alapon. Most elővettem, felengedett és úgy gondoltam, Nagymamámra emlékezve egy
reszelt tészta leves lesz belőle. Kicsit másként persze, mert közben egy szép
karalábéra is szert tettem.
1 karalábé
1 – 2 sárgarépa
vöröshagyma apróra vágva (vagy krém
1 - 2 gerezd fokhagyma
zöldség alaplé (vagy tegyünk több
mindent, pl. még fehérrépát bele)
frissen őrölt bors
só
lestyán
petrezselyem zöld
1 tojásból, finomlisztből gyúrt
kemény tészta.
Elkészítettem a zöldséglevest –
olivaolajra rádobtam a vékonyra szeletelt fokhagymát, a hagymakrémet,
pirítottam egy keveset, majd a felszeletelt sárgarépával kezdtem. Jól
átforgattam, kicsit pirítottam és egész kevés vizet adtam hozzá. Ezután
következett a kockákra vágott és előzőleg blansírozott karalábé. Ezzel is
kevergettem egy kicsit, végül felöntöttem a zöldség lével. Beleszórtam a
borsot, sót, szárított lestyánt, majd fedő alatt majdnem készre főztem.
A tésztát a reszelő nagyobbik
lyukán áttoltam, jól odanyomva. Sajnos olyan szép hosszú reszeléket, mint a
Nagymamám, nem tudtam csinálni, de így is nagyon jó kis leves betét lett
belőle. Kicsit meglisztezett felületen szétterítettem, amíg bele nem került a
levesbe.
A levesben már sok idő nem
kellett neki, megfőtt és ekkor még a fazékban megszórtam a levest a
petrezselyemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése