paszternák kontra fehér répa vagyis petrezselyem gyökér.... hasonlóak, de mégsem ugyanaz a kettő. A paszternákban nincsenek azok a hosszanti, sokszor kemény és majd hogy nem fás rostok, mint a másikban, főleg a vékonyabb darabokban. Természetesen az ízük is különbözik, de hasonlít is. Ennek ellenére a fehér répából is elkészíthető ez a leves – én már kipróbáltam azt is.
Egy kis Mexikó ☺ Arra még nem, vagy ha igen, nagyon régen kalandoztam a tányéron. Paradicsomos tortilla lapokhoz sikerült hozzájutnom, ráadásul gyönyörű avokádóm is akadt éppen. Így egy igaz kézből evős finomság készült, persze a belevalóknál szabad a választás. Ami éppen van ☺
ezt az ételt nagyon sokáig nem ismertem, nem is volt nálunk soha terítéken gyerekkoromban. Aztán később már, hallottam a szüleimtől, hogy ők gyakran főzik, de valahogy a gondolat sem töltött el izgalommal. Aztán egyszer megkóstoltam náluk és lám.... nem is volt rossz. Azért a magam képére formáltam, jó sok aromás zöld fűszerrel turbóztam fel.
kelt tésztára vágytunk, valami finom puha édesre a fejtett bableves után. Ezek a tekercsek igen kedvükre valók, de hogy mindenkinek a kedvére legyen, fele vaníliás, fele kakaós változatban készült. Jól megfértek egy tepsiben és mi sem vesztünk össze rajta.
Gnocchit nem szoktam itthon gyártani, volt már rá példa, csak hogy kipróbáljam, de a készen kapható friss gnocchik teljesen jónak bizonyultak. A gorgonzola mártás meg édes testvére a gnocchinak, először Rovinjban volt szerencsém kóstolni. A mártásra is létezik több variáció, egyet mutatok most.
vagyis olasz vadász módra, sofrito alapon, amely alap nagyon jól bevált a bolognai ragunál. Lényegében ahhoz nagyon hasonló a metódus, pluszként a jóféle fekete oliva bogyó és a krémes parmezános polenta jön hozzá. Nyúlcombból is készíthető, de maga a ragu olyan gazdag ízű, hogy tésztával önálló ételként is megállná a helyét.
Itt az idő feltölteni a kekszes dobozokat, hiszen egész nyáron nem készült semmi hasonló. Nem is hiányzott. Mostantól azonban kell ez a fajta csábítás a hosszú estékre. Gesztenyeliszt volt most a „gomb” amihez „kabátot” kellett találni ☺
Még tavaly Passauban vettem ezt a
jó kis kerámia tajine edényt. Igen megörültem neki, mert jó a mérete, nem az az
óriási, csupán 24 cm átmérőjű. Idáig várt a sorára, de ma eljött az ő napja is.
Csirkecombokkal avattam fel, kora őszt idéző körettel, batátával, paprikával és
sárgabarackkal.
