Tortiglioni két élete

Visszatértem ahhoz a jól bevált gyakorlathoz, hogy hetente készítek valamilyen tészta ételt. Egyszerűen hiányzik, ha nem így teszek. Ez tehát egy újabb „heti pasta”.... nem kell túlbonyolítani, most is nagyon egyszerűen és gyorsan előállt a finom ebéd. Sőt, előre is gondolkodván a maradékot már úgy tettem félre, hogy kicsit más formában születhessen újjá.

Hozzávalók:

25 dkg durum tortiglioni vagy más rövid tészta

½ szál ízletes kolbász vékonyra szeletelve – Dárdás lángoltat tettem most

5-6 db rákfarok

½ piros kaliforniai paprika

1 gerezd vékonyra szeletelt fokhagyma

pirospaprika

frissen őrölt bors

olivaolaj és citromlé keveréke

só

Grana Padano forgácsok

Másnap

Gouda sajt

koktélparadicsomok

A kolbász és a rákfarok együttes ízhatásáról olvastam már, ezért feltétlenül meg akartam kóstolni. Ehhez elég volt ez a mennyiség a rákfarokból, mert azt nem szándékoztam eltenni másnapra. És tényleg... remekül kiegészítik egymást.

A tésztát bő sós vízben az előírt idő alatt al dente-re főztem.

Közben olivaolajra dobtam a fokhagymát, éppen csak megfuttattam, majd beletettem a felkarikázott kolbászt és a nagyobb darabokra vágott paprikát. Jól megpirítottam,  félrehúztam és megszórtam a pirospaprikával.  Ekkor tettem bele az előzőleg kiolvasztott rákfarkakat és pár perc alatt készre sütöttem őket. Közben vettem el néhány kanálnyit a tészta főzővizéből, azzal tettem a mártást krémesebbé.

A tésztát leszűrtem és a forró mártásra borítottam. Az edény alaposan megráztam, hogy jól elkeveredjen minden. Előmelegített tányérba szedtem, kiválogattam a rákokat, ráöntöttem a citromos olivaolajat és a tetejére szórtam a Padano forgácsokat. Végül visszatettem a rákfarkakat is a tetejére.

A tészta másik felében így csak a kolbász karikák voltak már. Úgy, ahogy volt hűtőbe került és másnap egy új ételként került az asztalra.

Átmelegítettem, kis serpenyőbe tettem és a tetejére reszeltem egy jókora adag Gouda sajtot és félbevágott koktélparadicsomokkal díszítettem. A sütőben átforrósítottam, a grill alatt megolvasztottam a sajtot és a serpenyőben tálaltam még sistergősen. Frissen őröltem rá feketeborsot.

Mind a két változat nagyon finom volt, nem azt mondom, hogy teljesen új étel lett másnapra, de mégis kicsit más volt. A Gouda a legjobb ilyen ráolvasztásra, ezt újfent megállapítottam.